Marcsi és Noel
Mint minden édesanya én is alig vártam, hogy kezembe vehessem a gyermekemet. Császárral szültem, altatásban. Amikor felébredtem orvosok, nővérek álltak az ágyam körül...
Amikor közölték, hogy Noel több rendellenességgel született egy világ omlott össze bennem. Szavakkal nem lehet kifejezni, amit éreztem. De nem volt idő összeomlani, mert a fiamnak szüksége van rám!!!
A diagnózis: dongaláb, végtaghiány, zárt ujjak mind két kézfején. Ezek után még egy rossz hírt közöltek, Noelt fel kell vinni Budapestre a Semmelweis klinikára műteni mert letapadt nyelvvel született.
December 24-én foghattam először a kezembe az én kicsike fiamat. Mikor megláttam a kicsi orrából kiálló szondát, amivel etették és a végtag hiányos lábát elsírtam magam. Minden anya, aki gyermeke születését várja és ráadásul minden vizsgálaton azt mondják neki hogy a gyermeke ép és egészséges összeomlana mikor megtudná hogy az orvosok tévedtek. De nem volt idő keseregni, mert Noelnek több műtétre lesz szüksége ahhoz hogy valamilyen szinten is normális életet tudjon élni.
Azért lenne szükségem havi rendszerességgel anyagi támogatásra mert sajnos nem tudom hetente kifizetni a benzin költséget amit kérnek az emberek akik elvisznek minket Budapestre, ami ha hetente egyszer kell menni az 15000ft, ha többször az ugye annyiszor 15000 Ft.
